2005. július 23., szombat A mai nap kész katasztrófa. Koránkelés, dojcs, ugrabugra egyesegyedül. Félelmes. Nem baj este revansot veszek mindenért és "szétbulizom az agyam"... ami még maradt belőle. Most még gyors cd-írás,hajszárítás, majd küldetés indul, és jó kiscserkész lévén "nemadomfeeeel", maximum sírvafakadok és beégek. De most...eggyel több ciki helyzet már édesmindegy. ezt Ő írta [12:33]

2005. július 22., péntek Olyan jó időőő van :) bár mintha inkább őszi lenne ez a napsütés. Nem az a kánikula van,hanem kellemes sétálós idő. Mint például csütörtökön, olyan jót sétáltunk ímélessel, végre egy kis romantikázás. Az egész napot együtt töltöttük, minden olyan klasszul sikerált. Bár a szerdai beszélgetésünk után ez így volt jól. Nem hagyott nyugodni amit thris mondott arról, hogy mennyire kurvára de nem "rendibendi", hogy amíg íméles mással jót próbál cselekedni, addig az én szívemet összetöri. Ez így igaz...és ebbe őt magát is beavattam. Persze megint eltörött nálam a mécses. Az elmúlt fél évben nem igazán potyogtak a könnyeim, csakis ebből az egy okból kifolyólag. Mindenki arra vágyik, hogy a párjának ő legyen the one and only. Remélem ezt most már az én "másikfelem" is tudja, mert nem igazán akarok mindig ugyanarra a témára kitérni. Unalmas. Kurvára. De nézzük, mit tartogat ez a hét. Dojcslérerin előtt nagyot égtem, majd csak jóváteszem valahogy... ezt Ő írta [19:47]

2005. július 20., szerda mostanában olyan sokat foglalkoztat ez a kisbaba kérdés. Még most fiatal vagyok hozzá, és az is leszek legalább 10évig...de abban biztos vagyok, ha olyan társra lelek, aki mellett biztosan és boldogan élek, akkor nagyon sok gyereket szeretnék.Olyna érzékenyen érint mikor meglátok egy kis tündéri teremtményt. hiányzik egy kisbaba a családból... jöhetne már egy, hogy boldog nagynéni lehessek :) ezt Ő írta [11:49]

2005. július 19., kedd Thris neharagudj a mai skype miatt. majdelmondom. ezt Ő írta [23:41]   STOP! Most! Állj! Elég volt... most már végképp elég. Phala szavai járnak az eszembe, és az, hogy mennyire igaza van. Hogy mit reagált, mikor elmeséltem neki egy íméles telefonjából származó üzenetet.Ez motoszkált a fejemben. Egyszer már a felszínre tört, úgy néz ki, nem volt elég. Most volt a második felvonás. És a legszarabb az egészben,hogy tudom, hogy nekem van igazam és hiába néz rám íméles olyan bociszemekkel, nem fog meghatni. Szégyenli magát és meg is van rá az oka. Az a legrosszabb, hogy nagyon fájodgál ez itt bennt nekem, de nem hagynám, hogy ez elmarja mellőlem. 10 körömmel ragaszkodom hozzá és mindenhez,ami vele jár. Most várom,hogy írjon.. rövid pórázon van ezen a héten. Az anyja most (végre) azvanamiténmondok-system szerint működteti a dolgot.Ennek itt volt az ideje már végre, még én is azt mondom. Annyit tudnék panaszkodni, kiadni magamból azt a sokmindent, ami igazán kikívánkozik.Most kéne egy xanax... Az a baj, hogy nekem mondhat akárki akármit, sosem fogom azonnal és feltételezések nélkül elfogadni a szavait. Túl sok volt a mínusz az utóbbi időben. Most értem talán a csúcspontjához életem legboldogabb és egyben legnehezebb időzakához.És mindent a csúcson kell abbahagyni. Csak akkor tudom komfortosabbá tenni a helyzetet, ha nagyot nyelek, nagy levegőt veszek -beszííííív kifúúúúj- és leperegnek rólam a negatív dolgok. vajon képes lennék erre? Vagy ez csak egy nagy adag képmutatás? Annyian csinálják és boldognak tűnnek... a felszín boldog, de mi van belül. Én kívül-belül oridzsinál akarok lenni, nem akarok képmutatóan mosollyal az arcomon járni kelni. Ha mosoly, akkor legyen igazi. Mit csináljak? Ha most jól döntök,akkor hálát adhatok. És most ez magamtól kell... Actually, I'm a littlebit lost in my mind, but I can't runaway. I must solve the things around me. Tryin' so hard... ezt Ő írta [23:31]

2005. július 17., vasárnap Avril Lavigne - Skater boy                     nosztalgia, ez a nap dala ezt Ő írta [14:20]   Hát ez valami leírhatatlan.Az arckifejezésem meg amit éreztem.Milyen sokáig csak emésztettem magam miatta, és most tessék, itt van, fogd és vidd. Fura a helyzet és talán még kínos is,pedig nem kellene annak lennie, nahát..de mégis csak emberek vagyunk, én nem tudok csak úgy nagy lvegeőt venni és akkor minden el van intézve.A legelső lépcsőfok megtörtént, de vajon mi lesz ezután, Beépül az életünkbe, vagy csak a háttérben fog szorgosan jegyzetelgetni és informálódni,netán egész más irányokat fog keresni és a legapróbb halvány jelenléte sem lesz érezhető? Hát ez a kérdés talán költői, és senki nem válaszol rá. Majd idővel úgyis kiderül. De nem előzmények nélkül szakadt mindez a nyakunkba... ...a tegnap délután a semmittevésé volt, de azért estére csak összeszervezkedtünk valamit.Thrissel és Dzséjjel meg néhány ismerősükkel(na jó, igaziból a legtöbb otttartózkodót mi még csak hírből sem ismertük) együtt dekkoltunk egy sörözőben,ahol életemben először és utoljára jártam.Főleg miután a pultos behúzott egy százassal, érthető hogy nincsenek jó emlékeim. Az a társaság biztos nagyon kedvesaranyos,de szerintem mindhárman eléggé punnyadtunk közöttük.Egyedül Z volt,aki társalgott velünk.Ekkor tört rám az éhségroham,és miután a csjaok sem tiltakoztak, leléptünk kajolni.Utána már nem volt kedvünk, talán érthető módon visszamenni Z-ékhez.És itt egy aprócska fordulópont...akkor hova menjünk? "Jó, én nem akarok sokat költeni. én se, valami olcsó helyre üljünk be...hm." Így hát lesétáltunk a hatalmas (khm khm) "beülőshelykomplexumhoz", ahova a fiatalság apraja nagyja elég sűrűn ellátogat.Egyből belebotlok az egyik srácba, a barátikörömből.Hm...engem elfelejtettek meghívni.Bár tudtam az okát,miért nem vagyok kívánatos személy aznap este ott.És a gyanúm beigazolódott.Talán itt jöt rám a remegés meg az egész idegbaj...és tartott egészen addig, amíg le nem léptünk onnan. De! Mára már lenyugodtam és minden visszarázódik anormális kerékvágásba nagyon hamar.Egyetlen dolog van még hátra. A találka ímélessel. Teljesen megbízom benne, ezért nem lesz miért aggódnom...nem lesz...mondom NEM LESZ! ezt Ő írta [12:39]

2005. július 14., csütörtök Csavaróval a hajamban ülök a gépelőtt mint egy E.T., de legalábbis mint egy űrhajós. EZ a mai nap tényleg girl-power és költsünksokpénzt jegyében telik. Thrissel meg garantált a jóhangulat. Miután dojcselérerin berongált reggel,alig vártam hogy kilépjek a kapun és elkezdődjön  shoppingolós rituálé. Ez persze mind mind úgyhangzik,mintha ennél fontosabb nem lenne a világon számomra, de igenis jólesik néha egy kicsit meglepni magamat ezzel azzal. Melyikünk nincs így.. Az affektálós eladók viszont irritálóak, főleg ha újra és újra beléjük botlasz. A legkedvesebb boltjaim közé tartozik a "nagy" könyvesbolt, ahol anniyra okosnak érzem magam,mikor a kezembe veszek egy Shelly és Keats versek-kötetet. De amikor a kasszánál a mosolyomat letörli egy bibírcsókos banya lehangolóan vontatott stílusa,akkor elveszlik a varázs. Nem is tudom,miért nem írtam mostanában. Talán nem volt kedvem, vagy az aktuális helyzetet épp jelentéktelennek találtam megemlíteni. Azóta megünnepeltük Edem fergeteges nagykorúságát.Nemvoltnagyszám. Azthiszem akkor kezdett el esni az eső, és egészen tegnapig mindennap meglátogatott bennünket,bár senki nem hívta... Sophie szülinapja is mostanság volt esedékes,bár az ünneplés nekem jobban sikerült mint neki,de partyztam helyette is.Szegény már egy hete beteg és senki nemtudja mibaja.Cf meg ilyenek. Phalától is jólmegkaptam, de az igazság az, hogy semmi olyat nem mondott, amiben nem adtam volna neki igazat. Talán csak abban nem,hogy megváltoztam...ugyanaz vagyok.csak néha nem jól mérem fel a helyzetet.És még mindig szeretem őket. Ímélessel úgyérzem most újra jóúton járok. Boldogok vagyunk,és az az igazság,hogy a körülöttünk lévők ezt észre is veszik.Mintha msot kevesebben döfnének le, ha megtehetnék... túlszép hogy igaz legyen. És a legjobb talán az,hogy most igazán kerültem a testvéremhez, úgyérzem. Olyan régóta vártam már erre a pillanatra,hogy egyenlő félként kezeljen és megbízzon bennem. És most ez is sikerült.Ő az, aki talán mindenben megért és minden hibámmal együtt elfogad.Most már csak nekem kell ezt viszonoznom, és nem beszólni a ruháira/pasijára/nevetésére. MOst először gondolom, hogy jó ez a nyár, úgy ahogy van. Holnap péntek...lehet hogy fordulatot vesz ez a gondolatom, amint landol az a bizonyos repülő? Én már nem tudom... nyugodt vagyok, és (úgy néz ki) én lehetek az egyetlen aki ezt az idilli helyzetet elkúrja. Összeteszem a két kezem és reménykedem hogy higgadt/kedves/épelméjű tudok maradni a következő héten.Az újabb fejleményeket pedig várom. Megjegyzés : ha én, és az anyám csak egy kicsit is úgy gondolkodnánk mint az az anya-lánya páros, aki mindenféle smseket ír annak a fiúnak, akkor elsüllyednék, annyira GÁZ.   ezt Ő írta [15:48]

2005. július 4., hétfő Még mindig rinya van. Ma felkeltem és nyugtáztam, hogy már csak épp, hogy egy hónapom van a nyárból.Meg a KRESZ-t is el kellene kezdeni.Jajj olyan idegbeteg leszek,mikor elkezdem tervezgetni a következő heteket.   ezt Ő írta [9:40]

2005. július 3., vasárnap Annyira elszomorítanak a dolgok körülöttem. Sok minden történt az elmúlt héten,és valószínű oldalakat tudnék írni róla,de nem... nemakarok. Szakadás íméles és köztem.Nemvéglegesen, azt nembírnám.Most helyrerázódott a dolog, és észrevette magát, ha minden igaz.Már nemszámítok semmire. Az emberek, akik körbevesznek .. pfu. Hihetetlen. Nem bízhatsz senkiben, nem számíthatsz senkire. Csak magadra. Arra vágyom,hogy szeressenek,hogy akarjanak,hogy érezzem,hogy hiányzom ha nem vagyok ott... mikor kapom már meg amire vágyom? Nincs nyár-feelingem,nagyon de nincs.Vajon még megérkezik idén? EZ így nem mehet...holnaptól aktívkodok.Tanulni is kellene,meg pihenni.Meg strandolni és csúszkálni és csobbani (ahogy Francia ezt tökéletesen megfogalamzta) és sátorozni és grillezni nálunk.Borozni és rosszalkodni és hülyeségeket csinálni.Na meg ímélessel lenni.Sokat.Sokkal többet mint idáig.Ez az elsődleges cél.És a barátaimmal lenni,bár nem tudom ki az és ki nem.Azért jókat nevettem ma ezen... Utolsó említett esemény a kerti/házi-buli, ami fergetegesre sikerált.Naggggyon régi ismerősökkel találkoztam.És vadultam :) rosszalkodás kipiálva. AZ elmúlt héten fordított rend honolt a családunkban.Most,hogy visszaállt a rend, zokogok és a múlthetet követelem.Na persze ez sem jön vissza.Utálom a nosztalgiát. Áhítottszoknya boltban maradt,szülővel mindenrendben...gondolkozom,hogy odaköltözzek egy kisidőre, önmagammal meg semmisincsrendben.. nem is ismerem sajátmagam. ezt Ő írta [23:57]